KalóriaBázis Fórum

Soha nem hagyjuk abba a dohányzást 1488

Kitörés Ennek megfelelően kellő felkészülést vezényelek magamnak, és mintegy km-t túrázom január folyamán a Bakonyban, ezalatt ötször érintem a Kőris-hegyet, van úgy, hogy egy túra alatt kétszer.

[Egyszóval...]

Csak, hogy legyen szintemelkedés is valamicske…J Új bakancsot is bejáratok a nagy napra, valamint ijesztgetés céljából a talajt ijeszgetve,hátha beijed a szegektől és nem mer csúszni beszerzem a csúszásgátlókat is. Egy órával korábban vagyunk, mint általában, én féltem, hogy beletalálunk a tömeg közepébe az időpont választással, de kellemes csalódás ér, a Hazajáró-mobilból pár perc sorállás után jutunk hozzá az úti okmányokhoz. Irgalmatlan rendőri készültség mellett hagyjuk el a Várat, én sajnálom az állományt, biztos lenne jobb dolguk is, mint vigyázni a semmire, ugyanis itt tudtommal soha semmi olyan nem történt a túra történetében, ami a beavatkozásukat igényelte volna.

Most talán a maroknyi, mellvédről szórványosan hujjogató-kiabáló ellentüntető had miatt esetleg indokolt lehet két járőrautónyi karhatalom, hátha valaki nem viseli békésen a rá zúdított igaztalan vádakat.

Mi viseljük, remélem senki nem ült fel a provokátoroknak. Kitörünk a Bécsi-kapun tehát, irány a Városmajor, követjük a Z sávot.

hrpwr.hu cikkei

János kórház mellett el, jön a Diós-árok. Valahol fagypont környékén lehet a hőmérséklet, az aszfalt nem csúszik, viszonylag könnyű a kapaszkodás. A vége felé aztán már iszonyú meredek, lassulnak a léptek, egyre több a félre álló, szaporább a szív verése….

Lépcsősorhoz érünk ami a Széchenyi-emlékhez vezet fel 30 éve dohányzik és leszokik, itt ízelítőt kapunk a továbbiakból, a jegesre taposott lépcsőfokok veszettül csúsznak, jól jön a balunkon ez a korlát.

Felérünk esés nélkül, megkapjuk a sarló-kalapácsos pecsétünket majd félre állunk kicsit szerelvényt igazítani, na meg a lovaknak is kellene már dobni valami abrakot, ez ugyanis ma Szomoron elmaradt.

A Normafáig innentől szintben haladunk, kissé izzadtan el is kezdek fázni, de nem akarok túlöltözni, hátha jól jön az a plusz ruházat a zsákomból még valahol később. Egy technikai póló, egy hidegebb időkre ajánlott futó felső és egy kimondottan vastag vadász polár mellény képezi jelenleg az öltözékem, kicsit fázom, de tudom,hogy az emelkedőkön még ez is sok lesz.

Mint ahogy a Diós-árokban már sok is volt. Jön a természet! Katonasírnál mécsest gyújtok, majd itt is a második ellenőrzőpont a Csacsi-réten. Csacsi-rét után a sárga sávon aztán bebizonyosodik, hogy lesznek itt kérem ma is cifra talajviszonyok, jó sáros ösvényen kanyarog a jelzés.

Kiérve a János-hegyre vezető pirosra csak annyiban változik a helyzet, hogy szélesebb az út.

soha nem hagyjuk abba a dohányzást 1488

Nyavalygás egyébként nincs is, kényelmesen gyalogolható, de azért jól elnyújtott emelkedő leküzdésével jutunk fel a János-hegy nyergébe, ahol most nem a szovjet hadsereg képviselői várnak ránk, ahogy ez eddig amúgy részemről megszokott volt. A csoki elfogyott, nem ez az első eset, hogy így járunk, nem tagadom, morgok párat. De tényleg csak párat. Eszem újra, Norbi megdob egy fél Snickerssel, semmi probléma, a zsákom is rejt pár szelet jobbnál jobb csokit.

Sokan pihennek itt, az evés után mi indulunk is, nincs túl meleg ugyanis, ha megállsz, egy-két perc és elkezdesz fázni.

Még egy kicsit felfelé, csinálok pár képet a kilátóról, szépen meg van világítva, így még éjjel, ennyire messziről is elfogadható képet tud készíteni a kis kompakt. Na, aztán most kezdődik a móka! Meredek, jeges az ösvény a hegy oldalában, tényleg oda kell figyelni, a csúszásgátlót ennek ellenére nem veszem fel, új a bakancsom, van bordázata a talpnak rendesen, ez a kövekkel tarkított út csak szétszedné szerintem.

A botok is segítenek ráadásul. Itt kicsit kizökkentenek a körülmények a túra meghitt, méltóságteljes légköréből.

soha nem hagyjuk abba a dohányzást 1488

Egyes kislányok nem is olyan kicsik ám! Igazából nem is zavar annyira, csak egy hangyányit, azért megpróbálok gyorsan hallótávolságon kívülre jutni. Aztán jön egy fiatal fiú, olyan ráülős csúszkára zuttyan, és vidáman, a többiek üdvrivalgása közepette csússza még nehezebben járhatóvá a lejtőt az utána érkezők számára-mint ha eddig nem lett volna eléggé veszélyes amúgy is. Itt ezrek, tízezrek lettek halomra lőve, mi az ő kínhaláluk helyszíneit járjuk éppen, szerintem ilyenkor illik a túra, a hely szellemének megfelelően viselkedni.

De mielőtt valaki megjegyezné, hogy mit okoskodik itt ez a senkiházi, azzal is tisztában vagyok, hogy fiatalság-bolondság, mi is csináltunk annak idején nem helyénvaló dolgokat,az idősebbek talán bölcsebbek nekünk is megjegyezték a hibáinkat, ez a dolgok menete. És akkor fiatalon talán nekünk sem esett jól a bírálat biztosan nem. No, de térjünk vissza a túrába, ugyanis éppen lefelé haladunk a János-hegyről és közben egyik pillanatról a másikra, de tényleg,elfogy a lábunk alól a jég és helyébe lép a sár, olyan lekvár állagú, nem is túl mély, nem ragadós híg katyvasz.

Csúszni azért csúszik, ami valószínű annak is köszönhető, hogy alatta azért fagyott a talaj, tehát kiengedni egy pillanatra sem ajánlott. Budakeszi út előtt újabb katonasírnál hajtunk fejet, majd a sárgán megindulunk felfelé a Nagy-Hárs-hegyre.

LEGUTÓBBI BEJEGYZÉSEK

A sár itt először meglepően jól kezelhető, szinte száraznak mondható, aztán, mint az előbb, métereken belül változik a helyzet, de radikálisan, megint összefutunk azzal a híg trutymóval. Jó húzós ez a kaptató, de azért itt a túra elején még nem okoz különösebb gondot.

A hegyen kemény vezényszavak repkednek hol magyarul, hol németül, úti okmányok előkészítését kérve. Teljesítve a parancsot követjük az utasítást, rá is kerül egy horogkeresztes pecsétlenyomat az Igazoló Füzet hátoldalára, a neki kialakított négyzetbe.

Melegedek a picinyke tűznél míg a többiek felérnek, aztán újabb finom rész következik a Bátori-barlang irányába.

Bangla and English Colors Names - রঙ বেরঙ - এর গান - Bengali Kids Song - Moople TV Bangla

Esnek-kelnek sokan és csúnya szavak is elhangoznak. Csont jég az ösvény, szerencsére mindig akad olyan része, hol az egyik,hol a másik szélén ahol van egy kis avar, mindig van egy kiálló gyökér, egy szikladarab, aminek segítségével azért esés nélkül megoldható a feladat.

Folytatódik a hosszú menetelés a sárgán, több katonasírt is érintünk ezalatt, mindegyiknél szánok pár percet egy mécses meggyújtására.

A Vadaskerti-nyereg környékén apukát érek utol az emelkedőn két kicsi lánykával, az egyik, a kisebbik már sír kínjában és könyörög, hogy legalább menjenek már lassabban. Nem tudom megállni, hogy be ne szóljak, nekem is leszokni a lábról abbahagyta a fájást gyerekeim, nehezen viselem mások kínját, hát még a sírást, megkérdezem mennyi idős ez a kislány? Az apuka büszkén feleli, hogy 8, én gratulálok, de félreérti a gúnyt, az iróniát, a hangsúlyt nem érzékeli és megköszöni.

Valamit visszamorog, szerencsére nem veszünk össze, ez nekem sem volt célom. Csak borzasztóan sajnáltam azt a szegény kislányt. Tényleg egy ilyen nehéz ös túra kell egy ekkora gyermeknek? Még ha bírja is, de láthatóan ő szenvedett.

Elérünk a Határ-nyeregbe, na itt aztán megúszunk egy irgalmatlan eltévedést! Áldom az eszemet, azt a nagyot, hogy még itthon elmentettem a telefonomba két számot is a túrával kapcsolatban az Igazoló Füzetben is volt szám amúgyugyanis eddig is volt jó szakaszon piros-fehér szalag az útvonalunkon és mindenki meg volt róla győződve, hogy azok nekünk szólnak.

Még ha az itiner nem is említette sehol. A facebook-on lehetett olvasni a Perbál utáni szalagozásról, gondoltuk ide is jutott. Itt viszont a szalagok átterelték volna a jónépet a sárga sávról a kék sávra. Volt is hatalmas kupaktanács, és volt több vélemény. Ki követte volna a szalagozást nézve a térképet iszonyúan ráfázott volna, a kék pont ellentétes irányba vitte volnaki megindult volna toronyiránt a hegynek, ki ment volna tovább a sárgán.

Én telefonálok. A második számmal sikerem van, megtudom, hogy a túrán ezen a szakaszon nincs szalagozás. Közkinccsé teszem az értesülést, a tanakodó csoportosulás megindul a sárgán. És itt is van amire már úgy vártam, itt a túra legmeredekebb kaptatója, irány az Újlaki-hegy! Hát meredek, mint a fene, de szerencsére nincs lefagyva, így igaz, hogy bele kell fektetni nem kis energiát, de megfelelő soha nem hagyjuk abba a dohányzást 1488 és felkészültségi szinttel leküzdhető.

Kevesebb motiváltsággal és kisebb gyakorlattal is, csak akkor lassabban, és nehezebben. Szovjet alakulat uralja a terepet, valahonnan idekerükt egy Willys dzsip is, biztosan hadizsákmány.

Szépen felépítették ezt a pontot, vannak fegyverek is, sokan kérnek közös képet a tiszttel.

soha nem hagyjuk abba a dohányzást 1488

A tűz melege jól jön, míg várok Zsuzskáékra oda helyezkedek a közelébe. Annál rosszabb viszont elindulni mellőle, bele a hideg éjszakába!

Bár az utak mellé és tanyákba ültetett fasorok némileg pótolják az így keletkező hiányt, mégis azt kell mondanunk, hogy hiányzik Apáti határából egy nagyobb területű szépen kezelt erdő, amely egyben kellemes kirándulóhelye is volna a lakosságnak. Ma már azt mondhatjuk, hogy a hajdan szép erdőnek csak a helye van meg. Pedig még személyesen is emlékszem, amikor az első háború előtti években, teljes épségben meg volt a Dósa-féle Makkos pár hold területe, amely évszázados gyönyörű tölgyfáival hüs árnyékot adott az évenként megrendezett majális vendégeinek.

Szép a kilátás a városra a gerincről, de a hideg szél bizony hamar lezavarja a vándort, vissza a fák árnyékába. Az Újlaki-hegyről legyalogolva a Vihar-hegy oldalában folytatódik a menet, és másfél kilométer múlva meg is érkezünk a Virágos-nyeregbe. Soha nem hagyjuk abba a dohányzást 1488 korai évek kaotikus állapotai szerencsére megszűntek, az ellenőrzőpont és vele együtt az ellátmányos egység mind nagy sátrakban kaptak elhelyezést.

Pár perc alatt szerzem be a pecsétet és soha nem hagyjuk abba a dohányzást 1488 meg a fasírozottas szendvicset finom teával.

Túrabeszámolók

A szendvics kb. A tea hasonlóan kellemes. Mondjuk ami teát ilyen csinos kisasszony ad a kezedbe, no az nem is lehet más, csak finom. Megkeresem a sárga sávot és egy katonasír érintése után megindulok a várhatóan nagyon izgalmas szakaszra a Kötők-padja irányába. Most is csúszik azért, ne bagatellizáljuk el a dolgot.

Jászapáti településének szerkezete

Néhány helyen megindul az ember lába jobbra le a mélység felé. Azért nem kell félni, nem zuhannánk nagyot, pár méter után csak urolithiasis dohányzás valamelyik fában. Az Alsó-Jegenye-völgy előtt aztán ismét átváltunk fagyból sárba, így jutunk el a kisszámú amerikai véderő által fenntartott ellenőrzőpontra. Vajon észrevehették,hogy a ruszkik lenyúlták a dzsipjüket? Kanyargunk a völgyben, közben kis hidakon többször keresztezzük a Paprikás-patakot.

Kiérünk az aszfaltra, balra tartunk rajta, majd követve a sárgát beváltunk soha nem hagyjuk abba a dohányzást 1488 erdőbe. A benzinkút parkolójában rendőrautó pihen, ki tudja, hátha mégis lesz valami balhé…. Megkezdődik a monoton emelkedés a Muflon Itatóig. Néhol meredekebb, néhol kevésbé, alattomosan szívja az erőt az elnyújtott szintgyűjtés. Hol sáros, hol fagyott, azért nem olyan vészes. Csak hosszú, sokan kiállnak itt már pihenni, szusszanni egyet.

Műveltetés Causation V. Feltételes mód Conditional VI. Segédigés szerkezetek Auxiliaries IX. Házak és lakások Érzi magát Néhány prepozíció arrive to, at, in Több several, more Ma reggel, ma este stb.

Elérjük Nagykovácsi szélét, itt valami nem stimmel, megint elhagytuk a jelet? Itt mindig van egy kicsi bizonytalankodás. Kolléga térképet tart a kezében, lassan betájoljuk hol is vagyunk éppen, aha, semmi baj, egy ideig kék ami pont itt van azon a fán, párhuzamosan a szélső utcával, aztán majd jobbról megjön újra a sárga is. Többen maradnak az úton, kicsit távolabb aztán csörtetnek be a jelre, mikor az út elfogy a lábuk alól. Itt a Muflon! Nagy a sor. Szerencsére nem, a kapun belül mindjárt itt is tanyáznak a német katonák, a sor is gyorsan apad, egy-két perc és túl is vagyok az igazolási ceremónián.

Enni viszont kellene valamit, ezt már érzem egy ideje. Be is falok egy kakaós csigát, belököm a jégdugót a palack nyakából és lassan kortyolok párat a jéghideg italomból. Az italokat ezután áthelyezem a zsákomba ill. Na itt aztán irgalmatlanul elkezdek fázni, akármennyire is úgy gondolom, hogy az emelkedőkön lehet,  hogy sok lesz, de felveszem a kapucnis polár pulóvert is, majd elindulok a Nagy-Szénásra. Közelebbre rémlett, már-már elkezdek aggódni, hogy talán valami rossz kék sáv-ágon vagyok, de előttem is mennek, mögöttem is jönnek, az irány érzésre jó….

Aztán ott a távolban meglátom a fényfüzért magasan előttem, jó helyen vagyok, ott a hegy. A Fehér úti pontot is korábbra vártam, ez a korábbra várás már nem először fordul elő a túrán, igazából a tetőtől talán km. Nyugodtan baktatunk a pont után, lefelé egy völgybe, mikor egy leányzó megfordul, és kérdi, hogy őt követjük, vagy tudjuk, hogy erre kell menni, ugyanis a gps-e szerint eltértünk a sárgától egy ideje. Igaza van, jelet már jó pár perce nem láttam.

Forduljunk meg, a pont még csak max percre lehet, sokat nem veszthetünk. Az előttünk haladóknak kiabálunk, de állítják, ez is jó út, ugyanoda visz mint a sárga. Mi azért visszafordulunk páran. Megint jönnek szembe. Ők közlik, hogy évek óta ezen az úton jönnek, a sárga amúgy is rossz minőségű, menjünk nyugodtan velük.

Én pont az első kereszteződésig. Ott ugyanis az eddig magabiztos társakon bizonytalankodást vélek felfedezni, konkrétan nem tudják, merre kellene tovább menni